A furmint lesz az új sauvignon blanc?
Interjú Steven Spurrierrel, a világ egyik legelismertebb borszakértőjével
2020-02-05 | Geri Ádám
A Winelovers Grandon tartott mesterkurzusa apropóján interjút adott a Vinoportnak Steven Spurrier, aki 1976-ban alapjaiban változtatta meg a borvilágot. Állítja, ma már nem tudna ekkora felfordulást okozni. Mesélt a saját angliai pezsgőprojektjéről, de a Villányi borvidék számára is volt egy javaslata.
Az 1976-os legendás párizsi kóstolóval egy csapásra beírta a nevét a bortörténelembe: szervezett egy vaktesztet szakemberek részvételével, akik az akkor még ismeretlen kaliforniai borokat hozták ki győztesnek az egyeduralkodónak tartott franciákkal szemben. Ön szerint mi volt a legnagyobb hozadéka ennek a „kísérletnek”?
Azt gondolom, a legnagyobb jelentősége abban rejlett, hogy létrejött egy ma is érvényes és elfogadott minta: ha ismeretlen vagy alulértékelt borokat szakértők összehasonlítanak elismert minőségű borokkal, akkor az ítélet megalapozott és ilyeténképpen mérvadó lesz. Megnyílt az út a hasonló összehasonlítások előtt. Másrészt ez egy egyértelmű győzelem volt Kaliforniának, de hasznára volt Franciaországnak is, mert felrázta őket.
Tudna ma egy borvidék, borstílus egy hasonló teszten ugyanekkorát robbantani?
Nem tartom valószínűnek, hogy ekkora hatása lehetne ma egy ilyen eseménynek. Kalifornia egy komoly múlttal rendelkező, hatalmas bortermelő vidék volt, Franciaország pedig az abszolút egyeduralkodó. A vereséggel megtört a hegemóniája. Másrészt manapság a bor egyértelműen divat, a borvilág sokkal nyitottabb, folyamatosan szomjazik az újra, kutatja a következő trendet, az ismeretlen termőhelyeket, termelőket, ami igazán örömteli. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden jó, csak mert új. Továbbra is kellenek a mértékadó borszakértők, akik hatalmas tapasztalattal rendelkeznek és ha találkoznak valami újjal, meg tudják ítélni, hogy az valóban értékes-e.
A Winelovers Grandon tartott mesterkurzust, ahol az Ön által alapított Académie du Vin Library gondozásában megjelent 10 Great Wine Families című könyv boros dinasztiáit mutatta be 1-1 tételen keresztül. A könyvben szereplő Frescobaldiak a 13. század óta foglalkoznak borászattal. Mit tanulhat tőlük egy olyan pincészet, ahol szó sincs több évszázados múltról?A 10 Great Wine Families és az Académie du Vin Library további kiadványai megvásárolhatók a Borkollégiumnál.
Bálint László nemzetközi borakadémikus, meghívására érkezett Steven Spurrier Magyarországra
Bármennyire is rendelkezem szakemberként kitekintéssel a világ boraira, ennek a 10 valóban a csúcsot képviselő dinasztiának a borát megkóstolni, pláne így együtt, hatalmas élmény volt. Steven Spurrier ráadásul apró történetekkel még színesebbé, érdekesebbé tette a kóstolót. De látogatása más okból is fontos volt mindannyiunk számára, hiszen az előadás előtti napon el tudtunk menni a Villányi borvidékre, ahol még nem járt, miközben a borokat, különösen a Villányi Franc-t jól ismeri. Azt gondolom, egy ilyen kaliberű szakember kóstolójegyzetei, észrevételei minden borvidék számára nagy segítséget jelentenek. Aki ezeket jól értelmezi, rengeteget tud tanulni, fejlődni általa, hiszen ő tökéletesen tisztában van a világban zajló folyamatokkal.
Sok nyelvben létezik az a mondás, hogy családi vagyon nem éli túl a harmadik generációt: az első generáció létrehozza a vállalkozást, a második megörökli és továbbfejleszti azt, a harmadik már pénzt örököl és elkölti. Ezek a családok sikeresen ellene mentek ennek a „törvényszerűségnek”. Egyébként a tradíció létrehozásához egyetlen generáció is elég, ha az elkötelezett és hisz abban, amit csinál. A bor sikerében a legfontosabb tényező maga az ember. Bár sokan azt gondolják, hogy a terroir a legmeghatározóbb, önmagában az mit sem ér. Amíg az ember nem dönt úgy, hogy adott területre szőlőt telepít és ott keményen dolgozik, nem is létezik a terroir. Az csak egy lehetőség, amivel tudni kell élni. A szerző, Fiona Morrison éppen ezt ragadja meg azáltal, hogy könyvében mélyen, egészen a személyekig leás a családok történetében.
Ha már érdekes történetek, Önnel kapcsolatban van egy magyar vonatkozású. Ön nevezte el Malatinszky Csabát „Monsieur Cabernet Franc”-nak. Mivel érdemelte ki a megtisztelő címet a villányi borász?
Jó pár éve egy rendezvényen kóstoltam először a cabernet franc-ját, hatalmas benyomást tett rám, egészen újszerű élmény volt. Sok cabernet franc-t kóstoltam életem során, többek között Villányból, mindegyik letisztult, komoly bor, amiben ott tükröződik a termőterület. Malatinszky Csaba cabernet franc-jában viszont kifejeződik az ő fajtával kapcsolatos személyes hitvallása is. Érződik az a szemlélet, ami borászt magát is jellemzi, ez pedig egyedivé teszi a bort.
A Winelovers Grandon tartott mesterkurzust megelőző napon Villányban járt és számos cabernet franc-t kóstolt. Hol tart most a borvidéken a fajta Ön szerint?
Lenyűgöztek a borok, gyakorlatilag nem adtam rájuk 90 pontnál kevesebbet, de volt köztük nem egy 95 pontos is. Ami kicsit árnyalja a Villányi Franc-ról alkotott képemet, az a szigorú termékleírás. Alacsony hozam mellett, a prémium kategóriától fölfelé hosszabb hordós érleléssel kell készülnie. Ezek a borok értelemszerűen nagyon koncentráltak, erre csak ráerősít, hogy a villányi egy meleg borvidék. Véleményem szerint viszont
a cabernet franc egy „sármos” szőlőfajta,
vonzereje az aromatikájában rejlik, ami a komoly struktúra mellet háttérbe szorul. Az elkészítés módja ráadásul jelentősen megdrágítja a végeredményt, mire eljut Angliába, 50 font a polci ára, így pedig egy nagyon erős mezőnyben kell versenyeznie. Mindenképpen szükség van a könnyedebb, 20 font körüli „második” tételre, ahol az említett sármosság dominál: ebben az esetben tökéletes alternatívát jelentene a beaujolais-k vagy burgundi alap vörösek helyett, amikor az ember a mindennapok vörösborát keresi.
Budapesti látogatása előtt részt vett Londonban Bálint László nemzetközi borakadémikus furmint mesterkurzusán. Régebben azt mondta, hazánk esetében nagyobb nemzetközi potenciált lát a vörösborokban. Tartja még ezt a véleményét?
Nagyon okos lépésnek tartom, hogy elindult a száraz furmint „mozgalom”, ma azt gondolom, ezzel irányíthatja magára a figyelmet Magyarország. Én mintegy 10 évvel ezelőtt kóstoltam az első száraz furmintot, le voltam nyűgözve, a kóstolójegyzetbe egy kérdést is felírtam magamnak, amely így hangzott: vajon ez lesz az új sauvignon blanc? Ahogy Új-Zélandnak az utóbbi fajta, úgy Magyarországnak a furmint lehet az ütőkártya, de hát még egy nagyon új történetről beszélünk.
2009-ben kezdett Bride Valley néven saját otthoni pezsgőprojektjébe. Ez már a klímaváltozásnak szólt, vagyis hogy a felmelegedéssel Anglia déli része egyre jobb bor- és főleg pezsgőtermelő vidékké válhat?
Az angol éghajlat azért még mindig nem nevezhető ideálisnak a szőlő számára. Az angol borágazat fejlődése 70 százalékban az ültetvény-menedzsmentnek köszönhető és csak a maradék a klímaváltozás. Ha előbbi nincs meg, akkor utóbbi mit sem ér. És ez olykor még mindig kevés: bár az indulás előtt rengeteg fajtakutatást, kísérletet végeztem, a mi első 10 évünknek körülbelül a fele a hozam nagysága miatt pénzügyileg teljes katasztrófa volt, miközben hozzuk a minőséget, folyamatosan érmeket szerzünk a versenyeken. Ezzel együtt egy percig sem bántam meg, hiszek benne, és úgy gondolom, idővel tényleg minden szempontból működőképes lehet a dolog.
Ez azt jelenti, Anglia hamarosan tényleg Champagne babérjaira törhet?
Nem gondolom, hogy az angol pezsgő jelenti a legnagyobb veszélyt Champagne-ra, sokkal inkább a cava, a franciacorta vagy a crémant. Ezek miatt a dominanciájának tulajdonképpen már vége. Nem véletlen, hogy a legnagyobb champagne-házak, a Bollinger, a Pol Roger, már elkezdték feljebb pozicionálni a termékeiket. A champagne, mint luxusmárka ugyanis meg fogja őrizni vezető szerepét, ott továbbra is aratni fog. Ha versenyeztetnénk az én 30 fontos pezsgőmet egy 30 fontos champagne-nyal, ki merem jelenteni, az enyém nyerne, de a drágább kategóriában továbbra is ők jelentik az csúcsot.
