Villányban született meg a cabernet franc-ok eszenciája
Ha vannak nagy találkozások az életben, akkor Malatinszky Csaba villányi borászé és Steven Spurrier borszakíróé az volt és mindig az is lesz. Legutóbb a Winelovers Grand hétvégéjén nyílt erre lehetőségük. Az élményt a borász egy sushis hasonlattal idézte fel.
Milyen volt a viszontlátás azzal az emberrel, aki elnevezte Önt „Monsieur Cabernet Franc”-nak?
Érkezését nagyon vártam, mert látogatásával régi vágyam teljesült. Steven Spurrier kiemelten fontos szerepet játszik az életemben. A bor ismert szakírói közül ő az elsők egyike, aki a világ figyelmét boraimra irányította. Talán mondanom sem kell, sokat köszönhetek neki. Látogatásával mélyen megtisztelt.
Fotó: Szabó Kata
Spurrier a kiadója gondozásában megjelent 10 Great Wine Families című, borászdinasztiákat bemutató könyvről tartott mesterkurzust Budapesten. Milyen inspirációt nyújt ez annak a borásznak, akinél még az sem biztos, hogy a gyerekei átveszik a pincészetet?
Kitűntetett helyzet, ha a családi vállalkozást a következő generáció viszi tovább, mert megőrzi a hagyományt, ami felbecsülhetetlen érték, ráadásul felépített egzisztenciát jelent a fiatalok számára. Bár az államosítást követően nem maradt esély a családi birtok átvételére, a nemesi hagyományunk folytatása gondolkodásom meghatározó eleme ma is. A múlt mértéket is jelentett, megmutatta az irányt, ahová vissza kell jutnom. Ezzel a tudattal láttam munkához. Családomban jelenleg nem látom az ambíciót a folytatásra, de meglátjuk, minden lehetséges. Ma úgy gondolom, a nem túl távoli jövőben elkezdek tanítani, hogy megosszam tapasztalataimat arra méltó fiatalokkal. Lelki szemeim előtt egy holisztikus szemléletű kis műhely lebeg, ahol borról, filozófiáról és a természetről beszélgetünk. El tudom képzelni, hogy a majdani tanítványok közül kerül ki valaki, aki alkalmas lesz a munka elvégzésére.
A mesterkurzus előtti napon a brit szakember látogatást tett Villányban, többek között a tavaly megnyitott Malatinszky Borbárban is járt. Spurrier a Vinoportnak elmesélte, milyen benyomásokat szerzett általában a borvidékről, de mit szólt az Ön boraihoz?
Átfogó cabernet franc sort mutattam be 2007-től 2013-ig, aminek koronája természetesen a Maghari volt. A bort kóstolva hangzott el részéről egy nagyon fontos mondat: ,,ahogy a Chateau Petrus Pomerol eszenciája, a Romanée Conti pedig Burgundiáé, úgy a Maghari a cabernet franc eszenciája”. Messzire mutató kijelentés, amit ha Steven Spurrier tesz, akkor az nagy erővel bír nemcsak nekem, de a világ számára is.
Egy ilyen elismerés után sokan hajlamosak lennének megpihenni a babérjaikon. Önt mi motíválja?
2011-ben forgatták a Jiro Dreams of Sushi című filmet Jiro Onoról, a híres chéfről. Hétéves korától készít sushit, sok évtizede saját bárjában, ami hosszú idő óta a világ egyik legdrágább étterme. 120 ezer forintba kerül egy menü, de nagyon kicsi a hely, szinte lehetetlen bejutni hozzá (éppen ezzel az indokkal tavaly el is vették tőle mindhárom Michelin-csillagát – a szerk.). A filmben – ekkor 85 éves volt – megkérdezték tőle, mégis mi a motivációja. Azt válaszolta, minden nap lehet jobban csinálni, úgy megy be minden egyes alkalommal, hogy jobban fogja csinálni, mint az előző napon. Ez tényleg így van, ha van egy nagyon mélyen gyökerező belső igény. Számomra a bor önkifejezés, így ha én, személyiségem fejlődése érdekében tudok fontos lépéseket megtenni, akkor ez a boraimban tükröződik majd. Olyan dolgokat vagyunk képesek létrehozni, amilyenek valójában vagyunk.
Látja már esetleg a következő lépcsőt a Methode Malatinszky után?
A Methode Malatinszky eljárással eddig 5 évjáratot készítettem, nagyon messze vagyunk attól, hogy a Maghari minden rétegét ismerjük, mivel még hatalmas az érés által megismerhető perspektíva. Állandó tanulás, tapasztalás, finomítás zajlik. A módszer rendkívül hely-, eszköz- és munkaigényes, a folyamattal való teljes együttélést igényel. Ahhoz, hogy egy évet elveszettnek lássunk, elég egyetlen megingás. Egyébként meg ahogy 10 éve még azt se tudtam, hogy egyszer csak lesz a Maghari, úgy most se tudom, mit hoz a jövő.
Fotó: Szabó Kata
Lehet, hogy a következő lépést egy külső körülmény, mondjuk a klímaváltozás fogja „kiprovokálni”?
Úgy gondolom, a klímaváltozás jelei nálunk már sokkal korábban észlelhetők voltak. Fordulópontnak tekinthetjük a 2000-es évet, attól kezdve egyre nőtt a meleg évjáratok száma. 2010-ig három, a következő évtizedben már csak két hűvösebb évünk volt. Kiváló helyen, nagy háttértudással létrehozott ültetvényekkel a nem kifejezetten meleg évek is izgalmas borokkal ajándékoznak meg bennünket. Ezért is sántít az értékelés, amikor egy évjáratot egész borvidékre vonatkozóan értékelünk, hiszen egy dűlőn belül is jelentős eltérések mutatkoznak, nemhogy a teljes régióban. Mindent a tapasztalás mutat meg, így azt is, miként kell nekünk a klímaváltozással foglalkozni, a változások hatására mikor áll elő olyan helyzet, amiben nem maradhatunk tétlenek. Jelenleg nem látjuk ezt.
