Kritikus hangvételű cikkem a felsőkategóriás magyar vörösökről meglehetősen nagy felzúdulást keltett Magyarországon (a parázs vita itt olvasható), és ennek eredményeként több magyar borász is fölvette velem a kapcsolatot. Vagy azért, hogy elmondja, mekkorát tévedtem, vagy azért, hogy a boraiból mintát küldjön. Az utóbbiak közül különösen örültem a villányi Malatinszky Csaba megkeresésének. Két okom is volt örömre: az egyik, hogy Malatinszky e fontos borvidék egyik vezéralakja, a másik, hogy máig nem sikerült eldöntenem, hogy hányadán is állok a boraival.
Malatinszky-borokat 2003 óta kóstolok rendszeresen, és az a nem teljesen kiforrott vélemény alakult ki bennem, hogy: 1. a modern villányi vonalat viszi: a borai nagyon koncentráltak, nagyon érettek és elég fásak; 2. de nem esik olyan túlzásokba, mint azok, akiknek a borait az eredeti cikkemben bíráltam, mert bár a méret nála is XL és a fa mindig hangsúlyos, azért valamilyen szintű egyensúly mindig megtalálható bennük; 3. érdekes módon két közelmúltbéli kóstolás alkalmával (Varsó 2009. október és Pannon Bormustra 2010. június) jobban teszett a könnyedebb Tenkes Cuvée, mint a becsvágyóbb nagyborok, mivel azoknál kevésbé fás és krémes, miközben a gyümölcs ugyanazt a magas minőséget képviseli. Így aztán érthető örömmel és kíváncsisággal bontottam ki a hatpalackos csomagot, ami a felsőkategóriás Kúria-sorozat borait tartalmazta.
Az alábbiakban a kóstolási jegyzeteim következnek és egy záró észrevétel.
Cabernet Franc 2007
14% alkohol, 1.7g maradékcukor, 5.3g sav. (Ezeket az analitikai adatokat a kóstolás után kértem Malatinszky úrtól, hogy a benyomásaimhoz megerősítéséhez némi támaszt kapjak). Erősen extrahált, már-már leveses, modern bordeaux-i stílusban készült bor, amelyet elég nagyfokú érettség és a gyümölcs édessége jellemez. Testes, szinte már túlsúlyos, mégis jó egyensúlyt mutat, és összességében nem tűnik eltúlzottnak. Fiatal; per pillanat nem sok fajtajelleget mutat. Ennek a bornak két rétege van: az érett gyümölcsök és a jelentős mennyiségű, pikáns tannin. A 2006-os cabernet franc-hoz viszonyítva (l. lent), ez több eleganciát, de kevesebb gyümölcsöt mutat (fejlődésének jelen szakaszában), ami ebben az érett, modern stílusban szerintem nagy veszteség. Ezen talán a házasítás egy másik fajtával javíthatott volna rajta. Ez a bor nem kevesebb, mint 10 napon át volt nyitva, és meglepett, hogy mennyire kitűnőe tartotta magát. 5-6 pont
Cabernet Franc 2006
14.5% alkohol, 1.8g maradékcukor, 5.3g sav. A 2007-eshez viszonyítva érettebb gyümölcsből készült érettebb bor. Halványan érzékelhető szekunder és tercier aromák. Kissé közelebb esik a bordeaux-i stílushoz, mint a ’07-es, aminek volt egy kis szupertoszkán stichje. A cabernet franc vegetális jellege a kortyban hangsúlyos, de ugyanakkor eléggé édes is – számomra túlságosan is, nálam ez már a maradékcukor-érzet határát súrolja. Talán idővel majd besimul: most nem igazán jó inni, habár az extrakt és az édesség alapvetően nem túlzó. A darabban tartást kevésbé bírta. (Nem dekantáltam a borokat, inkább több napon át újra meg újra kóstoltam őket.) A fenntartásaimmal együtt egy komoly bor. 5 pont.
Cabernet Sauvignon 2007
14% alkohol, 1.4g maradékcukor, 4.7g sav. Az illat határozottabb, mint a két cabernet franc-é. Minerális, nem túl gyümölcsös, ugyanakkor van benne egy alapvető édesség és érettség. Kóstolva az első benyomás egészen kiváló, telt és széles, viszont a szárító tölgytanninhoz és a sűrű, ragadós textúrához kell egy kis tolerancia. Legalább 4–5 évre lesz szüksége, hogy a palackban földolgozza a fát és a tannint; most még túl harsány. A darabban tartást nagyon jól bírta, de valahogy a gyümölcsök soha nem kerültek felszínre. A sor legfeszesebb bora. 6 pont.
Cabernet Sauvignon 2006
14% alkohol, 1.4g maradékcukor, 4.8g sav. A Malatinszky-boroknál megfigyelt 2006/2007 dichotómiának megfelelően ez érettebb és édesebb, mint az utódja. Aromatikájában szeder és erdei gyümölcsök, némi sauvignonos vegetalitással. A fajta keretei között egyértelműen a szuperérett oldalhoz húz; közelebb esik Colchaguahoz (vagy legalább Maremmához), mint bármihez, amit Bordeaux-ból ismerek. A korty ugyanakkor elég tisztességes egyensúlyt mutat, megítélésem szerint az alkohol és az extrakt jól integrált. Mai állapotában a gyümölcsök kissé elmaszatolódottak, de a palackérés vélhetően majd kontúrosabbá teszi őket. A visszakóstolások alkalmával meggyűlt a bajom az alkohollal, de a bor feszessége és az oxidációval szembeni tartása tiszteletreméltó volt. 5 pont
Merlot 2007
14% alkohol, 1.9g maradékcukor, 5.3g sav. A fajtára jellemző illat, érett cseresznyével, szilvával, gyümölcslevessel és egy kis agyagos földességgel. Nem éget, de egyértelműen elég édes és testes. Kóstolva édes és közepesen hosszú, a savakat gyakorlatilag nem lehet érzékelni, a tannin lágy, és a textúra simogató. A későbbi visszakóstolások alkalmával a lekváros szuperkoncentráltság és az igazi merlot-s fekete szeder között ingázott. Sok a fa. Majd meglátjuk, hogy milyen irányba indul el. 5 pont.
Kövesföld 2007
14% alkohol, 1.5g maradékcukor, 4.9g sav. 70 százalék cabernet sauvignon és 30 százalék cabernet franc házasítása „grand cru” területekről (60 százalék új hordó). Közelebb áll a ’07-es Merlot-hoz, mint bármelyik cabernet-hez: édes, telt és lágy, de kétségtelenül valamivel több mineralitás és grafitos hűvösség található az illatban. A hordó vaníliája és a tejszínes krémesség a textúrában határozottan jelentkezik. A frissességet nyomozni kell. A Kövesföld nemessége hosszabb távon mutatkozik meg, a második napon már ez tűnt a legcsiszoltabbnak és legmélyebbnek az összes közül. Intenzíven gyümölcsös, telt, sima felszínű; érezhetően nagy erő lakozik benne. A többihez képest ennek van egy plusz dimenziója, és több benne az anyag, de még hosszú út áll előtte. 6-7? pont.
Természetesen valamennyi bor nagyon fiatal, és ostobaság volna a közeljövőben bármelyiket felnyitni (remélem, hogy ezt a vásárlók is tudják majd). A 2007-esek nekem egyértelműen jobban tetszettek, mint a 2006-osok. A ’07-esekben több frisseséget éreztem, a ’06-osok veszélyesen közel kerültek ahhoz, hogy túl lágyak legyenek (az alkohol is kissé magasabb).
Hogyan viszonyulnak a Malatinszky-borok a Villányról kialakult képemhez? Egyértelműen nagyon modern borok, nagyfokú koncentrációval, magas extrakttal, érettséggel, sok fával stb. Amennyiben beszélhetünk ma egyáltalán fineszről, ez csak mint jövőbeli lehetőség nyilvánul meg, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól ihatóak. Ugyanakkor mindegyik rendkívül alapos borászati odafigyelésről tanúskodik (igazából nem olyan vészes az új fa hatása, a hordók állítólag 500 literesek, nem 225-ösök), és habár minden bor, amit kóstoltam a határokat feszegeti, mégsem mondhatom, hogy bármelyik túl alkoholos vagy túlextrahált lett volna; nem érzékeltem a túlérett zamatoknak azt az őrült hajszolását, amit az eredeti cikkemben a Bock-borok kapcsán szóvá tettem. Az egyensúly nagyon modern, vonzó, bársonyos, lekerekített, de mégiscsak egyensúly. Érdekes, hogy párhuzamként nekem a modern bordeaux-iak, a toszkán bordói blendek és alkalmanként az újvilági cabernet-k jutottak eszembe. Ezek a borok egyértelműen más kategóriába tartoznak, mint azok a provinciális, túlhajtott megaborok, amelyekből oly sok van Villányban és Magyarország más borvidékein.
Szívesen újrakóstolnám őket 5 év múlva, hogy lássam, miként fejlődnek; addig is a könnyedebb stílusú 2007-es Tenkes palackomat (cabernet-merlot) bontom majd föl, ami egy igazán kiváló bor étkezéshez.
(Megjegyzés: a posztban szereplő borokat a termelőtől kaptam mintaként.)
[Wojciech Bonkowski]
eredeti cikk itt
